Hegyek fekete-feherben

Hosszu ideje nem lattunk napsutest, nem is nagyon bantuk, mert helyette volt jo kis hoeses, meg igazi tel. Tegnap reggel viszont vakito fehersegre ebredtem, szegeny Mesi meg magahoz sem tert, mire en mar huztam a bakancsomat... Nem gondolkodtam, csak nekialltam. A hatamon volt egy teljes analog felszereles kiegeszitve egy digitalissal, enni-inni, kellekek a minusz 3 fok elviselese erdekeben, valamint az allvanyom. Nem szeretnek feltetelezgetni a sulyat illetoleg, de nem volt konnyu.

A hohelyzet Voldaban amugy nem tul latvanyos: csak foltokban maradt meg, de ahogy haladtam a hegy fele, utcarol-utcara lett egyre havasabb minden. Mire elertem az erdot, 20 centis hoban tapostam, a vegen pedig 50-60 centis volt.
A nehezseget az jelentette, hogy korabban egyszer mar megolvadt a hotakaro, majd visszafagyott, igy egy ket centis jegpancel keletkezett a tetejen, amit minden egyes lepesnel at kellett tornom. Pontosabban nehol voltak "hasznalhato" nyomok is, de ez sem segitett sokat. Akinek volt mar ilyen tapasztalata, az tudja milyen igy teljes menetfelszerelesben egy 700meteres emelkedes, akinek pedig nem, annak ugysem tudom tokeletesen elmagyarazni.
Segitsegul csak annyit hozza, hogy 3szor fordultam vissza, azzal a szandekkal, hogy feladom, de vegul ... meggondoltam magam...

Mindez nem csak a faradtsagtol merult fel bennem, hanem a felszerelesem hianyossaganak okan is: ugyan van egy nagyon jo kis merrell turacipom, de nem magasszaru. Es nem vettem meg 15000ft-ert a vizallo labszarvedot. Ezert mar az ut 10%-nal csorgott be a ho leve (nem tul magyaros kifejezes, de a hole nehezebben ertheto igy ekezetek nelkul). Elottem 3-an is visszafordultak, vegul ket emberrel talalkoztam akinek sikerult az ut; egyikojuk egy gyakorlott sielo-hegymaszo, a masik pedig Rut, aki a csoporttarsam. Majdnem hanyattestem, mikor megtudtam, hogy felment egeszen a hegycsucsra, azert, hogy sieljen. Igen, sieljen, felmeteres jeges hoban. Hiaba van gyakorlata, en legalabb 5-szor lattam elesni, en ilyen esesek utan nem biztos, hogy felkeltem volna. A fotokon latszik azert, hogy nem egy szelid tereprol van szo (nehogy valaki sipalyat kepzeljen el).

Atfagyott labakkal, kisse kimerulve, tartottam egy kis pihenot kb 200 meterre a csucstol. Elovettem a szendvicsemet, hatha ad egy kis erot. Letettem a taskam melle a hora, es nekialltam levenni magamrol a fenykepezogepeket, hogy nyugodtan ehessek. De ekkorra mar lassan, de hatarozottan tavolodott tolem a szendvicsem, gyonyoruen siklott a jegpancelon az alufolia. Talan 100-120 meteren keresztul tartott, mire kezdtem feldolgozni a szomoru tenyt, es akkor hirtelen utolso lenduletet vett egy kiallo (jeges) sziklan, majd vegleg eltunt egy szakadekban. Meg 3 percig nem gondoltam semmire, csak neztem a kis elveszett baratom utan, es ez sajnos elvagott bennem valamit. egy zarojeles kis :) vigyort ideteszek, nehogy valaki veresen komolyan vegye a tortenetet. De sajnos nem tudom felulbiralni az erzeseimet; osszepakoltam, es elcsigazva nekivagtam a maradek utnak. De ekkor mar csak az ehsegemen jart az eszem, es egyre inkabb ereztem, amint kezd atfagyni a labfejem. Ugyhogy erot vettem magamon, es helyesen dontottem: visszafordultam.
Nem szeretnem masok erdemeit kissebiteni ezzel, de valahogy megertettem vegre a nagy hegymaszo-sztorikat, amikor az utolso metereken adjak fel. Komolyan van egy pont, ahol tudni kell megallni, nem tudom mi tortent volna, ha nem indulok haza abban a percben. Igy is naplemente utan erkeztem meg, es sajgott minden csontom a labamban a hidegtol.

Viszont egyaltalan nem ereztem rosszul magam utana: alig varom, hogy elinduljak ujra!

Egy kis mellekszal:
Meg 2003-ban, vagy 2004-ben, Kaposvaron volt egy nagyon maradando zenei elmenyem: a Sigur Ros - ágætis byrjun albumat hallgattam telen. (nem talalom a megfelelo szavakat) Van egy leirhatatlanul csodalatos resz, ami eppen a megfelelo idoben szolalt meg: az azevi elso ho felett elvakitott a felkelo nap, es.. napokig csak erre birtam gondolni. Azota vartam tudatosan egy ilyen hatasra. Augusztusban Balazstol elkertem az eredeti cd-t, bizva benne, hogy vegre osszejon. 2 es fel honapig csak a polcomon allt a cd, (pedig lett volna alkalmam gyonyoru helyekre -akar ide is korabban- vinni magammal) de most beraktam a taskamba; tokeletes idozites volt, 3-4 evig vartam ra. Szerintetek mennyi eselye van annak, hogy egy gyerekesen elkepzelt dolog tokeletesen sikeruljon?! Nem valami megkaphato dologrol van szo, mint egy Canon eos 1d mark III :), vagy ilyesmi, hanem egy olyan elmenyrol, amitol napokig kirazott a hideg. Az en eletemben erzes meg nem ismetlodott meg ketszer, fokent nem ugy, hogy keszultem ra. Most akar megkoszonhetnem Balazsnak is ezt, de felesleges, mert csak neha illendosegbol atsiklik a bejegyzeseken, eddig meg sosem vette eszre a nekiszolo reszeket. Pontositok: Mesi egyszer japan lanyokrol irt: na akkor meg kommentelt is.

De igaza is van: minek nezze a blogot, ha egyszer a szuletesnapjan szemelyesen is Norveg foldre lep!? Meg harom nap, es meghallgatja majd ugyanitt a () albumot. pl.