Az ejszaka mar esett nemi ho, de inkabb csak havaseso jellemezte a reggelt.
Hiaba volt ma 6 fok az idojarasjelentes szerint... Allitolag meg min. 2 hetig csak eso lesz. Remelem 
Lennt lathato az egyik kis koszos hogomboc nagyobban. Meg boven sar volt a ho alatt, de a kolykok mar nekialltak hoembert epiteni.
Amiota megerkeztunk, allandoan csak a havat vartuk. Mar tobb alkalommal is lathattunk belole egy kis izelitot, mint pl itt, a kis hodara (jellemzo ez a csapadekforma), vagy a hegymaszasunk, amikor ugyan Voldaban csak elvetve volt ho, a kozeli hegyeken viszont annal inkabb!
Nem is birtam magammal - eloszor csak fenykepezogep nelkul indultam setalni. egesz eletemben vittem magammal a cd-lejatszomat mindenhova, szinte nem volt olyan ora, hogy ne hallgattam volna zenet, megis (pont itt norvegiaban), szinte teljesen leszoktam rola. De ma szerencsere volt nalam discman, es lehet, hogy csak az .elvonas. miatt, de szokatlan hatassal volt ram. (ezuton ajanlanam mindenki figyelmebe az Archive, valamint a Sigur Ros albumok hallgatasat, barmikor, de legfokepp eszakon, hoesesben.)
Egyre tobbszor gondolkodom azon, hogy vannak dolgok, amiket nem kell, nem erdemes lefenykepezni. Peldaul azert, mert ugysem lehet visszaadni azt a hangulatot, amit ott helyben megel az ember. Ezt az erzest (sajnos) legtobbszor legyozi bennem az a vagy, hogy "ha csak pontatlanul is, de meg akarom mutatni az elmenyt masoknak is". Azt hiszem, hogy ezen a blogon is akad erre pelda szepszammal. Olyan is elofordul, hogy magamenak erzek egy elmenyt, ezert nem szeretnem lefotozni. Furcsa ezen gondolkodni, mert azt veszem eszre, hogy talan ezek a pillanatok maradnak meg bennem igazan elevenen. Mielott tul sok ilyen elmenyt ideznek fel, raterek a lenyegre; mar majdnem a tenger partjan voltam, mikoris egy dobbenetes latkep tarult elem. Ez is eleg vicces, megmasztam vagy 10 hegyet, gyonyoru helyeken voltam itt norvegiaban, a legintenzivebb elmeny megis egy megszokott utszakaszon, autok kozott ert. Nem is probalom reszletesen leirni, lenyegeben csak annyirol volt szo, hogy meg lattam az utolso napsugarakat, ugyanakkor erezheto volt (nem csak en alltam meg az ut kozepen ebben a pillanatban), hogy masodpercek mulva lecsap a "hovihar". Es valoban. Fogalmam sincs, mi lenne akkor, ha most ezt a fotot feltennem ide (mint emlitettem nem volt nalam gep, ugyhogy nincs ilyen fotom), de szerintem ha egy iroi venaval megaldott valaki irna le ezt a pillanatot, akkor sem lehetne visszaadni az erzest.
Arrol nem is beszelve, hogy most, amig szerkesztem ezt a post-ot, odakinnt legalabb 70km/oras szel van, alig latni a hoesesben...
Igen, valami ilyesmit kepzeltem el, amikor Norvegiaba szerettem volna jonni. Ha kicsit lenyugszik az ido, fogom az allvanyomat, es fenykepezek. Vagy nem...
1 comment:
ÉN ERRE A BEJEGYZÉSRE VÁRTAM!
Post a Comment