lithuania

Péntek este a Rokkenben Litván Nájt volt, mikoris a litván diákok igyekeztek bemutatni hazájukat. Valamiért nemigazán volt érdeklődő a közönség, épedig én egészen sokáig jól éreztem magam. De be kell vallanom, hogy végül mégsem vidáman mentem haza, mivel a tipikus litván konyha nem sok jót tartogatott számomra: rózsaszín céklás-uborkalevest, és franciasalátás piritott kenyeret szervíroztak fel.. Más körülmények között biztosan érdekesnek találtam volna, csak ugyebár pontosan egy hónap telt el azóta, hogy anyukám jóvoltából igazán jóllakhattam. Végig aban bíztam, hogy a litvánok kedvenc étele a vegyespörkölt kemencében sült kenyérrel, így hát csalódnom kellett, de nem baj, nemsokára eljön a magyar nájt ideje, kapnak itt olyan erőspistás gulasch-t, hogy sosem felejtenek el minket :)

Az este csúcspontja (leszámítva a savanyúuborkalevest) kétségtelenül a litván dalok eléneklése volt. (e mondat kicsit ironikusan hat, pedig nem. képtelen vagyok összeszedni magam blogírás közben)
Volt szerencsék megismerni a litván gyermekek kedvenc játékát, aminek semmi értelme nem volt, és senki sem tudta elolvasni a mondókát, de Mesi hősiesen állta a megpróbáltatást.

Őket kihagytam a beszámolóból: színes celluxból készült nemzeti trikolor, valamint mézzel leöntött csörögefánkszerűség.